| Orbán Béla:
Shabbat Becháálotecha Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati istentiszteletén 2011.06.11.
Újabb szombathoz érkezve Mózes 4. könyvének 8. fejezetétől kezdődik a heti szakasz, aminek a héber megfelelője a 8. fejezet 2. versében van: „1. És szólt az Úr Mózesnek, mondván: 2. Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs. 3. És úgy cselekedett Áron, és úgy rakta fel mécseit, hogy a gyertyatartónak ellenébe tegyenek világosságot, a miképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.” A Heti szakasz haftarai, prófétai része Zakariás, ami nemcsak Jósias főpapról szól, aki ott áll a vádlóval Isten előtt. A Sátán a vádló. Arról is szól, hogy a gyertyatartót látja Zakariás. A heti szakasz két része, ami egybecseng, a heti szakasz és a prófétai szakasz menóráról szóló része, most nem fontos számunkra. A menóráról oly sokat beszéltünk már, s mindig vannak kétségeim, hogy kell-e a menóráról beszélnünk. Csak egyetlenegy Menórára gondolhatunk, ami ott volt a Templomban, miközben számtalan menóra lóg a nyakakban, a név is egy divatnév lett, s ami egyetlen, szent, beszélni arról szabad. Ennek a heti szakasznak egy komolyabb, mára szóló üzenetét szeretném elővenni. A Menóra felállítása egy kezdet, hogy fel kell állítani azt a Menórát, ami előre világít, erről már beszéltem, és a leviták szolgálati idejéről is. Sőt arról is, hogy az utasoknak, akik önhibájukon kívül nem tudták a Széder estét, a Páska ünnepét megtartani, van lehetőség újra és újra megtartani a második Széder estét. S ez elgondolkodtató, hogy valójában tudjátok-e, hogy a holnapi nap egy ilyen lehetőség lesz, mint Széder este mindig lehetőség mindenkinek az életében odaállni egy szövetséget megkötni. A Széder estének van egy ilyen lehetősége. Ha nem lehettél ott, ha nem lehettél zsidó, akkor lehetsz más nemzetekbeli az, aki Krisztus által, Jesua HaMassiah által megkötheted a megújított szövetséget, ami mindenkire érvényes ma már. S amikor megtörténik a Menóráról és a leviták szolgálati idejéről a rendelkezés, arról, hogy teljes legyen a nép, aki nem tudott még a népben benne lenni, a Széder este meg nem tartása miatt, aki nem a szövetség része, az még megtarthassa a Szédert, hogy kiegészüljön a nép, azután jön az elindulás a Sinai pusztájából, akkor kezdődik a közösségi út. S egy közösségnek, akár egy családnak is, vagy más közösségnek is, amit gyülekezetnek is hívhatunk ugyanez a rendje. Először álljon be a Menóra, a hét ágával, úgy ahogy Zakariásban is van. A hét ág természetesen a Szent Szellemet jelképezi, s természetesen ez mind egy gyertyára világít, aki nem más, mint Jesua HaMassiah, s az egész rávilágít Istenre, mert Istenre mutat minden. A Szent Szellem mutat a fiúra, Jesua HaMassiah-ra, Jesua HaMassiah mutat az Atyára, s így lesz teljessé, hogy a leviták szolgálatba léphetnek, s el lehet indulni. Most különösen pünkösd idején, Savout után, fontos lenne azt mondanunk, hogy először álljon helyre a Szent Szellem munkája az életünkben, először a Szent Szellemet fogadjuk el, kérjük, hogy Isten vezessen a Szent Szellem, az Ő és Krisztus Szelleme által. A kettős lángról beszélek. Vezessen, hogy el tudjunk indulni, s a tisztségek, akiknek Isten adott feladatot, működjenek, hiszen mindegyikünknek adott nemcsak talentumot, hanem feladatot. Az elindulás előtti rendről beszél a Biblia. Azonban a Sinai pusztájában történő elindulás után jön az, ami olyan természetes és mindennapi. 11. fejezetnél tartok: „1. És lőn, hogy panaszolkodék a nép az Úr hallására, hogy rosszul van dolga. És meghallá az Úr, és haragra gerjede, és felgyullada ellenük az Úrnak tüze és megemészté a tábornak szélét. 2. Kiálta azért a nép Mózeshez, és könyörge Mózes az Úrnak, és megszünék a tűz. 3. És nevezé azt a helyet Thaberának; mert felgyulladt vala ellenük az Úrnak tüze. … 11. És monda Mózes az Úrnak: Miért nyomorítád meg a te szolgádat? És miért nem találék kegyelmet a te szemeid előtt, hogy ez egész népnek terhét én reám vetéd? 12. Avagy tőlem fogantatott-e mind ez egész nép? Avagy én szültem-e őt, hogy azt mondod nékem: Hordozd őt a te kebleden, a miképpen hordozza a dajka a csecsemőt, arra a földre, a mely felől megesküdtél az ő atyáinak? 13. Hol vegyek én húst, hogy adjam azt mind ez egész népnek? Mert reám sírnak, mondván: Adj nékünk húst, hadd együnk! 14. Nem viselhetem én magam mind ez egész népet; mert erőm felett van. 15. Ha így cselekszel velem, kérlek, ölj meg engemet, ölj meg, ha kedves vagyok előtted, hogy ne lássam az én nyomorúságomat.” Mózesi történet, s lázad a nép. A helyén van a Menóra, Isten minden rendet megadott az induláshoz. Ott van a Sinai hegy, és minden ugyanúgy van a hívő életekben is. Minden a helyére kerül. Megvan a szövetségkötés, megvan a bemerítés, megvan a Szent Szellem elfogadása, s mégis ott van bennünk a lázadás. Nekem több kell és más kell. Nekem nem kell ez a hívő élet. Nekem több kell, nekem hús kell. Nekem az kell, ami a világban van. Nekem az kell, amit látok. Miért ilyen Isten, hogy az életem nyomorúságosabb, hogy a rosszaknak jobban megy a dolguk? Bennünk van a gyülevész, bennünk a lázadás szellemisége mindaddig, míg Isten ki nem takarítja belőlünk, amíg meg nem tisztít, meg nem szabadít, amíg meg nem szenteli az életünket. S az ember, aki a mai világban él, egyre inkább látja a lázadó világot abban a közegben, amiben élünk. Miért van a másiknak? Nekem kell! Miért van ennek a gyülekezetnek, nekem miért nincs? Nekem több kell, több kell! Fogyasztói keresztények vagyunk. Alapjában véve, engedetlenséghez vezet a többre vágyásunk. A nagy csillogás, a nagyobb vágyak! Nem elég az, amit Isten adott. Én ilyen -ista akarok lenni, mert az én gyülekezetem mindenekfelett van, sőt, sokszor már egyedül üdvözítő, s nemcsak katolikusokról beszélek természetesen. A legújabb protestáns, az újkeresztény gyülekezetekről lehet azt mondani. S Isten megégeti a tábor szélét. Figyelmeztet. Mózesnek a szerepe itt különösen érdekes. Érdekes azoknak, akik vagyunk, szolgálók. Mi az, ami egy mózesi szolgálatban ott van? Sokszor el kell mondani, elegem van! Fáradt vagyok, nem erőtlen, fáradt. Nem az erő, nem az elhívás, nem az, amit Isten adott, az fogyott el, hanem a lázadók, a körben járók, a vágyakozók, tétova emberek azok, akik elfárasztanak. Mózesnek is ez volt a fáradtsága, pedig nem semmi erővel rendelkezett, felhatalmazással és totálisan átadott élettel, hiszen semmije nem volt, de elfáradt, mert jöttek a vágyódók. Így kell csinálni, úgy kell csinálni, amúgy kell csinálni. S ez mind annyit jelent, hogy a világba vissza. Meg kell érteni, hogy a mai kereszténységnek az átkát láthatjuk, hogy nem a világra van hatással, hanem a világ hat be a gyülekezetbe. Jön be. Vajon mikor égeti meg a tábor szélét Isten? Bárcsak megégetné már, mert akkor észhez kapna mindenki. De tényleg el lehet fáradni, Istenem, nem én akartam, de te látod, mi van. A világ jön be a gyülekezetbe, nyitott ajtók vannak. Amikor jövök ide, mindig tanulok. Nem csak a természettől, hanem a környezettől, mindenből, mert ha a világ bejön a gyülekezetbe, akkor természetesen ismerni kell a világot. Általában vonattal jövök, s a vonat tanított most is. Tegnap együtt jöttünk, s volt pozitív élményem, hiszen a 2 éves kisfiam napok óta mondta, hogy a „pijos zenés vonat,” azzal akar jönni, s nem autóval. S a másfél órás úton rá kellett döbbennem, hogy nem a vonat tetszett neki, hanem az, hogy hárman együtt vagyunk. Ő arra vágyott, hogy hárman együtt legyünk, ő még gyerek. Azonban, amikor máskor megyek, nézzétek meg, a vonaton négyes ülésben mindig egy ember ül. Az autókban a sztrádákon egy ember ül. Korszellem! Egy vonaton utazunk, s felszáll valaki, s azonnal keresi a négyüléses vagy nyolcüléses kupét. Alap elkülönülni. Ez van a gyülekezetben is. Felszállok a vonatra, megyek egy irányba a másik testvérrel, és van egy kupéd. S nehogy melléd üljön valaki, odarakod a csomagodat és mindent! S ha véletlenül odaül valaki, akkor becsukod a szemed és alszol, vagy folyamatosan olvasod a nem létező újságodat. Nekem kell, lázadok. Hogy akarsz te szolgálni? Hogy akarsz együtt menni egy közösséggel? Hogy akarsz Krisztus Testében élni, mikor a vonaton nem tudod elfogadni a másik embert, aki felé lehet, hogy szolgálhatnál? S a világ bejön. Valamikor nagyon régen a másik variációt is ismertem, amikor a vonat szinte egy terem volt, nem kupék voltak, s az emberek egymást megkínálták a rántott csirkével. Az egy másik világ volt, amikor mindenki egy volt. Együtt mentünk, zakatolt a vonat. Ma is bennem van, nem tudom hány zakatolós ének hallelujával az élen ámenokkal teletűzdelve, s ezt akarjuk visszahozni, hogy mi volt régen, ezt sírjuk vissza. Jót sírsz vissza? A hegyek-völgyek között keresztényt? Vagy ezt a magánzót, aki egyedül ül egy autóban, s inkább vesz a gyerekének még egyet, csak nehogy találkozzon vele, meg a feleségével sem! Megyünk, elindultunk, beszélünk Menóráról, Szent Szellemről, papok szolgálatáról, Sinai hegyről, mindenről. Elindultunk közösen. S ha arról van szó, hogy a testvéreddel mi van, akkor „hát ott van velem együtt, egy gyülekezetbe tartozunk, egy közösségbe,” csak másik kupéba! Tudod, milyen szomorú ez egy Mózesnek, egy szolgálónak, amikor együtt kell menni Isten céljaiban, amit adott a népnek, és Uram, én nem tehetek semmit. Ő ebben a kupéban, én abban a kupéban, megy a vonat, felszállnak, leszállnak, beszállnak. Tönkremegy a sín, akkor vonatpótló buszok jönnek. Egyik gyülekezetből átmegyek a másikba, aztán visszaszállok ugyanabba, mégiscsak megjavították a sínt. Nem szomorú ez? Tudod, mennyit szenved az ember? Mész egyedül egy tömegben, mert bejött a világ. Mész egyedül, s nincs szavad a melletted ülőhöz. Nehogy azt hidd, ahogy akkor olyan jó volt, amikor mindenki ölelte, csókolta a másikat, mert akkor pajtás, bajtárs, testvér mind egyforma volt. „Szeressük egymást gyerekek” címszó alatt működtünk. Ma ne szeressük egymást, ma én vagyok én, nekem négyszemélyes kupé kell. Egymással nem beszélünk. A gyülekezet sokszor úgy néz ki, mint egy vasúti kupé. Hogy megdőlt az aratásra kész búza, hogy zötyög a vonat, ilyenek a keresztények, olyanok a nem tudom mik. Nézünk ki az ablakon, s szidjuk a másikat, ahelyett, hogy odaülnél a másik mellé, mert neked is ugyanaz az elhívásod, mint neki. Mózesnek ugyanaz volt a kenyere, mint a többieknek, Mózes ugyanúgy nélkülözött, mint a többiek, sőt, jobban, mert semmije nem volt. Mózes életében nem lehet hallani, hogy hol volt a feleség, meg a gyerek, meg egyebek, csak azt, hogy mit szolgált. S Mózes a mai szóval mondva, besokallt. A kevéstől besokallni, tudod! Vajon Isten mikor égeti meg a nagy vágyainkat, mert az elindulás után jött a táborégés! A hívő életedben is nagyon vigyázz, amikor elindulsz, táborégés következik. Mert „ezért tértem meg?!” „Ennyi az egész?!” Mondhatnám, hogy egy házasságban is ugyanezek a problémák jönnek elő. Az ember többet várt, és ennyi? Akkor minek?! S nem veszed észre a házasságnak a szépségét és a szentségét! S nem veszed észre a szolgálatoknak és Isten tervének szépségét! Ez nem is volna oly nagy baj, mert Isten kijózanít, hogy elég ez neked, hanem a baj az, hogy ez magában hordozza a lázadást, magában hordozza a házasságtörést, egy közösségnek a szétesését, Isten népének a belső viszályát. Hát nem elég az, amit Isten adott?! Ülsz, mész a vonaton? Kiírjuk, hogy ez a gyülekezet, nem tudom, hányas számú járat a földi és a mennyországi útvonalon, s ülünk egymástól minél távolabb, minél kényelmesebben, s mintha ott sem lennénk, nézünk ki az ablakon. Bejött a világ! A választott népnél is ott volt, „azért jobb volt ott Egyiptomban”. Így lehet tönkretenni egy életet, házasságot. Ugye, legénykorodban jobb volt, meg menyasszony korod előtt! Kellett nekem ez az egész cirkusz? Most itt meg kell jelenni szombaton, ilyen elvárások, meg kötelezettségek vannak. Kellett ez? Meg zötyögök itt ezen a vonaton, amit kereszténységnek hívnak. Meg ráadásul nem is szólnak hozzám. Koszos is, zötyög is, síntörés is van, hát ezen? Tudod, Isten megítél ezekért bennünket! S mielőtt megítélne, álljunk meg! Kérdezzük meg Istentől, hogy mi az, amit adott nekünk. Hát tényleg jó volt Egyiptomban? Emlékezz vissza! Valahogy nagyon gyorsan megöregszünk, hogy elfelejtjük a régi dolgokat. Olyan könnyen elfelejtjük a bemerítkezést, az életátadásunkat. Olyan gyorsan elfelejtjük! Megúsztuk a balhét! Sorolhatnám! Izsák fiam 86 centi, ezt produkálta két év alatt. A 2-3 évvel ezelőtt bemerítettektől megkérdezném, hogy hány centit nőttél azóta? Tudsz-e beszélni? Tudsz-e kérdezni? Tudsz-e úgy szeretni, mint ő? Tudsz-e úgy vágyni a közösségre, mint ő a családra, hogy egy vonaton menjünk, tudsz-e így vágyódni a testvéredre? 2év, 3év, nem akarok évtizedeket mondani, mennyit nőttél, liliputi keresztény? Tanít ám a gyerek is! Tanít még a vonat is! A világ is tanít! Aztán mehetünk tovább, mert a táborégésnek van egy folytatása. Nem elég, hogy a hozzád csapódott, tőled el nem szakadó vágyakozás, az érdek, a gyülevész belázad, hiszen amitől nem szabadultál meg, a régi, az egyiptomi hozzád csatlakozó, a benned élő gyülevész kezdi a bajt. Te is szeretnél olyan lenni, mint a világ, hiszen onnét jöttél, a régi érzések odakötnek. Ha kimennek a zsidók, én is csatlakozok hozzájuk és én is megúszom a rabszolgaságot, meg sok mindent, nekem is jobb lesz. Érdek keresztény jött-mentek. Önbecsapó keresztények, hogy „ebből hasznom van!” Mert valahol elfogadnak, valahol szeretnek, valahol egy ketrecben vagyok, ahol nem bántanak. Gyülevész népség, ez, ami belázad, aki nem adta át az életét, az a rész benned, ami nincs átadva Istennek. Az a személy, aki nem adta át az életét teljesen, az lesz az első kritizáló, az első engedetlen, első lázadó! S a folytatás mégis más, még szörnyűbb. Isten elnézte ezt a kollektív, nagyobb tömeget, ami bennünk is van, a lázadásra hajlamos egyiptomi maradványokat. A szomorúbb, amikor a 12. fejezethez érkezek: „1. Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, a kit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül. 2. És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-e az Úr? Avagy nem szólott-e mi általunk is? És meghallá az Úr. 3. (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, a kik e föld színén vannak.) 4. Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriamnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman. 5. Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megállt a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriamot, és kimenének mindketten. 6. És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. 7. Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív. 8. Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?” Beszélhetnénk arról is, hogy Mózes mennyire Jesua HaMassiah-nak az előképe, de maradjunk abban, hogy aki képviseli Isten akaratát. Ez a következő lépés. Az első lépés a vágyódás az egyiptomira, s a másik, hogy „vagyok olyan legény, mint te!” Bár Miriam mondta, bár ez a történet egy folytatás, benne az a szomorú, hogy testvéri történet, hiszen három testvérről van szó, Miriam, Áron, Mózes. A következő lépés, amikor a tömegnek a lázadása Isten előtt rendeződik, hogy maga elé hívja a hetven vént, nem áll meg az útnak a folytatása. A saját testvéred! Ha Jesua HaMassiah előképe Mózes, akkor viszont meg kell értenünk, ha te Jesua HaMassiah testvéreként azt mondod, hogy amit Jesua HaMassiah mondott, azt tudom én is, sőt mást is tudok, helyette van látásom, teológia, dogma vagy bármit mondhatok, akkor ne csodálkozz, hogy a kezed, vagy a tested poklos lesz. Aki Jesua HaMassiah ellen szól, annak meghal az a része, amit Isten halottá nyilvánít, poklos lesz. Poklos lehet a szolgálatod, bármid, a kezed, mindened. Valóban tudod-e, hogy Jesuah HaMassiah szava királyi szó, messiási szó? S aki szól, halálos, statáriumos végzése van Istennek. Tudod-e a következményét, hogy jön a miriami következmény? Tudod-e, ha nem jár érted közbe Jesua HaMassiah, és nem mondja azt, hogy bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek, akkor te halott vagy. De ez a folyamat, tényleg értsük meg, úgy kezdődik, hogy az egyiptomi vágyakozás először megjelenik önmagunkban, ha egy közösségről vagy egy családról beszélünk, akkor a társadban vagy a testvéredben, s aztán nem csak te vagy az, akit támadnak, hanem magát Jesua HaMassiah szavát, Isten akaratát, egy okkal feljebb ment és súlyosabb lett a helyzet. Erre számíthatsz. Jönnek a támadások, biztos, hogy ez, amit te csinálsz, jó? Te egy szektának vagy a tagja. Biztos ezt mondta Jesua, mert nem ezt mondta a Biblia! S kiemelnek egy mondatot. Biztos? Tudod mit, menj és imádkozz értük, mert az életével játszik, aki ezt teszi! Az első esetben valóban egy imádkozás, egy elkeseredés volt elsősorban Mózesnek a tette. Uram, én nem bírom, nem bírom, amit rám bíztak, hogy így működik! A másik, amikor a testvér támad, akkor viszont közbenjárás következik. Nem neki mész, leütöd, visszaadod, vitatkozol, bizonygatsz, hanem Mózesként odaállsz, Uram, nem tudja, mit cselekszik. Győzött benne az az én, amelyik már te föléd akar kerekedni, mert ha én téged képvisellek, nem engem támad meg. Ha valaki az Igét támadja meg, nem az Ige szólóját támadja meg, hanem Jesua HaMassiah-t. Abban a pillanatban lehet következtetni, hogy miért poklos valami az ember életében, mert olyanhoz nyúltál hozzá, amihez nem kellett volna, olyat szóltál, amit nem kellett volna. Magam is megtapasztaltam. A szolgálatomat megtámadták, s bizony rossz nézni, fájdalmas nézni a következményeket. Ha Isten szolgája vagy és Isten szavát közvetíted, s azt ha valaki, kétségbe vonja, vagy felülírja, vagy megváltoztatja súlyosan fekélyes, poklos tud lenni a teste. Ami most folyik a világban, látnunk kell. Látnunk kell ezt a történetet, amit a vonatról elmeséltem. De nemcsak látni, mert azon a vonaton te is ott ülsz. S ha nem vennéd észre, te is inkább külön ülsz. Meg vannak az indokaid, fúj, ő nem egy újjászületett ember! Kedves farizeus, jó kupéba ültél? Kedves gőgös testvérem, nem kéne kinyitni a tarisznyádat, hátha van éhező a vonaton. Nem kéne valamit kérdezni a másik embertől, mert lehet, hogy holnap leszáll, s kiviszik a temetőbe. Nem kellene? Sírunk, hogy nem szól senki hozzánk. Sírunk, hogy egyedül vagyunk. S ugyanazon a vonaton vagyunk, de mint egy majom a külön ketrecében, mert önmagunkat zártuk be ketrecbe. Szörnyű! S közben már büfögünk, hogy milyen a vonat, milyen a táj, kik utaznak itt! Hogy néz ki minden! Pedig Isten megadta, hogy együtt kell mennünk! A Sinai hegytől, a törvényadástól. Együtt, ha egy szövetségben vagyunk, egy utunk van. Valóban lesz, aki hamarabb leszáll a megállóknál, mert Isten úgy rendelte, hogy öt évre, tízre, bármikor neki ki kell szállni, de a célba be fog jutni. Lehet, hogy most száll fel valaki. Olyan hidegek vagyunk és olyan önzőek, mint a világ! A fülünkben benn az akármi, dübörög a zene, szemünk előtt akármilyen újság. Az összes érzékszerve be van zárva a mai embernek! Amit Isten adott látást, hallást! Önmaga elvakítja magát. Nem akarok tudni rólad, nem akarok hallani rólad, már a szagodat sem bírom. S jönnek a hamis ítélkezések is. Pedig a kezdet jó volt. A kezdet úgy szólt, állítsd fel a Menórát, működjön Isten Szelleme, mind a hét ága világítson az egyetlenre, Jesua HaMassiah-ra, Aki mindenkinek adja az olajat, a többi ágnak adja az olajat, és a fényt árasztja Istenre, hogy Rá mutasson, Őróla szóljon minden. Jól kezdődött, Isten megadta azt, hogy neked levitaként hogy kell szolgálnod. Megadta, hogy start, indulás a Sinai-tól. Mindent megkaptál. Megkaptad az ígéreteit, megkaptad a templomot, megkaptad a lehetőséget, az áldozatot, magát a Szentélyt. Mindent megkaptál, és jön a mai ember, aki mindig ugyanaz, amióta ember: én nem ilyet akartam. Jön bennünk az egyiptomi, bennünk van az egyiptomi, a gyülevész, az elégedetlenség. Mielőtt megégetné Isten a tábor szélét, mert nem ítél meg, nem öl meg, meg kellene szabadulni a folyamatos elégedetlentől, a benned levő gyülevésztől. El kellene indulni. A Szent Szellem vezetése adva van. Állítsd fel a Menórát! Adva, hogy megtisztulj, megszabadulj, megszentelődj az egyiptomi örökségeidtől. Szabad szabadnak lenni. Szabad megszabadulni, megtisztulni, megszentelődni, hiszen kaptad a Menórát. Isten adott elég olajat, tüzet, lángot, világosságot. Miért takarod be a szemedet? Miért takarod be a füledet? Miért ülsz úgy a vonaton, hogy csak egyedül vagy rajta? Miért vagy magánzó keresztény? Miért vagy önző, magánzó király? Mert sokszor ezek az emberek úgy ülnek, én vagyok én, a többi csak utas itt errefelé, nem is érdekel. Így okozunk ezernyi balesetet az országutakon. Én vagyok én, beletaposni az autóba, félre, dudálva. Isten szerinti ez? Valóban így kell mennünk? Nincs hely a kocsidban? Nincs hely a szívedben? Tudod, miért nincsen, mert az egyiptomi ül benn, a gyülevész, aki érdekből nősül, házasodik, aki érdekből lesz keresztény, aki érdekből lesz zsidó és sosem lesz Isten népe. S sosem lesz boldog házasságban csak egy unióban valakivel. Tehát vizsgáljuk meg magunkban, hogy mi bennünk az egyiptomi. Ebben a világban, amikor mindenki magánzó. Tudom nehéz, de te nyisd ki a másik ember előtt magadat! S ha kinyitottad magadat, akkor ne téged lásson, hanem a benned lakozót és uralkodót. Nyisd ki, mert te kaptál ennivalót, innivalót, úti célt, bizonyságokat, s ez nem a tied! Ezen a vonaton lehetne úgy utazni, hogy közösen, boldogan, énekelve, bizonyságot téve, minden jóval a másik embernek áldás lenni. Hidd el, könnyebb lenne az út. Hidd el, hogy elfelejtheted a szolgálatod által még magadat is. Tudod, hogy milyen jó érzés, hogy nem kell magamra gondolni! Mert amikor már magadra kell gondolni, akkor abban a mózesi állapodban vagy, hogy elfáradtál. A fáradtság veteti észre veled, hogy testvértelen vagy, nem az erőtlenség, mert az erő marad. A fáradtság, ami lesír az arcokról, az az egyiptominak köszönhető. A benned lakozó egyiptominak, a gyülekezetben lakó világnak. Nem a világban levő gyülekezet, fordítva, annak köszönhető. Fáradt, kiégett, kiöregedett gyülekezetek. Az egyiptomi jól van, köszöni, és ajtót nyit Miriamnak, a többi testvéri érdeknek, rivalizálásnak, királykodásnak. Most a héten egy levélben Wilkerson utolsó szolgálatának egy része a kezembe került. Olyan jó volt olvasni, hogy van-e benned fájdalom. Mert ha Isten szolgálni akar téged látni, azt akarja, hogy szolgálj mások felé, először ajándékként a fájdalmat adja. Mózes először a fájdalmat kapta meg. Elegem van. Vajon érzed-e ezt a fájdalmat, hogy rossz utazni a vonaton, mert mindenki magánzón, boldogtalanul, élettelenül megy? Rossz kereszténynek lenni, mert elvilágiasodott. Krisztusinak jó lenni, mert fáj, amit látsz. Tényleg fáj? Akkor krisztusi vagy. Tényleg fáj, tényleg tudsz Mózesként odamenni, hogy Uram, én nem akartam, s nézd meg, mi van. Én nem tehetek róla, Uram, én inkább nem akarom látni. Eljutottál-e már odáig, hogy fáj az egész, mert Istennek akkor van válasza, hogy most én jövök, ha ki tudod mondani, hogy fáj. Az a vonat, ami tele van és üres, az a gyülekezet, ami tele van és üres. Az a szék, ami melletted üres, mert nem ül melléd senki, mert neki külön széke van, trónusa. Tényleg nem fáj? Pedig itt mindenkinek fájni kellene, mert ha ez így megy, a világ benn van a gyülekezetben, akkor itt mindenki egyedül lesz. Mindenki király, és senkinek nem lesz testvére. Fájjon már valakinek. Szóljon már valaki Mózesként: Uram, cselekedjél. S akkor rájössz, hogy áldás, hogy Isten megégeti a tábor szélét, és nem öl meg. Áldás, hogy ítélet van. Jelez Isten. Én inkább azt mondanám, hogy Uram, égjen a te tüzed, ha egy kevés egyiptomit látsz bennem. Ha a gyülevész bennem tollászkodik, Uram, ítélj meg! Ne bánts, de jelezz, mert szeretnék szabad lenni tőle! Nehogy azt hidd, hogy az egyiptomi egyszeri történet a Bibliában, a gyülevész népség. Ez a gyülevész népség mindig velünk volt, az Egyiptomból jött, nem krisztusi, de világi érzület, mindig is bennünk van. Ha hagyod, meg fogsz égni. Ha hagyod, holnap Miriam is lázadni tud, a testvéred, mert a világinak lehetősége van ajtót nyitni hamis szellemiségeknek is. Hiszen itt a testvérek között is, szinte borzalom, amikor elhangzik, vagyok olyan legény, mint te. Tudod, hány igehirdetést tudnék mondani, amikor sugárzik a szemből a kritika? Mit akar ez az ember mondani, tudom ám én is, sőt, még jobban is tudom. Sőt, hülyeséget beszél. Tudod Miriam, ismerlek. S tudod, hogy miért van Miriam? Mert gyülevészekhez tartozol. Emberi vágyakban, emberi sikerekben, emberi megoldásokban keresed az életed megoldásait, s Miriamnak nyitottál ajtót. Isten olyan ítéletének, ami már a poklossággal jár. De Istennek mégis más a döntése Mózes szavára, mégis kegyelmez a Miriamokon. Ha megéled ezt, imádkozz, Isten meggyógyítja azokat, akik Őellene felemelik a szavukat. Akik Mózes ellen emelték fel a szavukat önző módon, öndicsőségből és önsikerből, Isten meghallgatja a te imádságodat, természetesen ez bűnbánattal, bűnfelismeréssel és változással jár. Rakd ki a Menórát! Ez ennek a heti szakasznak a kezdő szava, becháálotecha, „amikor felhelyezed”. Amikor a Szent Szellemet hagyod, kéred, hogy működjön, amikor a Menórát a helyére állítod, akkor tudd meg, hogy előbb utóbb találkozol a gyülevésszel is. Amikor elindulsz, tudd meg, jön veled a régi, s tanácsolni fogja: nem így kell csinálni. Menjünk a világba, szerezzünk egy módszert, egy ötletet. Tudja, hogy kell csinálni, benned van, ismer. Te is ismered a világot, ő is téged, tudja a gyengédet. Zenei stílusokat hoz neked, ruhákat, amiket akarsz, a világból behozza az összes módszert, hogy nehogy véletlenül döntésképtelen legyél, az ismerős dolgaiddal fog megkísérteni. Így kell csinálni egy gyülekezetnek a gazdasági életét, így kell csinálni, ha el lehet adni minden bóvlit a könyvpiacon, akkor add el te is az írásodat, írjál, és sok mindent mondhat, hogy hogyan kell pénzt szerezni, hogy kell nagynak lenni, hogy kell sikeresnek lenni, hogy nem kell dolgozni, és Isten szavát nem betartani. Tudja ő. Te meg hajlamos vagy, mert minden, ami Isten törvénye, Egyiptomban nem ismert, és kellemetlen is. Ingyen uborka, ingyen hagyma, ingyen ez, ingyen az. Arról pedig elfelejtkezel, és nem akarod tudomásul venni, hogy az ingyen halál is a tied, mert ott halsz bele a sárdagasztásba. Az örökélet helyett valami olcsó sikerek, de fix halál, teljes vakság. Amikor mindez megtörténik, folytatódik majd. Jön az újabb próba, amikor Isten Ígéretét megvizsgálandó a felderítőket kiküldi Mózes. Ez a következő, kik akarnak becsapni, de erről majd a jövő héten. Egyelőre figyelj oda a gyülevészre! Figyelj oda, hogy hogyan jön be és megy veled a világ, hogyan van benned, amitől nem szakadtál el, mert lázadás! S mindkét esetben, a fürjek esetében is, és Miriam esetében is mégis, arról tudok beszélni, hogy Isten kegyelme örök, hiszen megadta a fürjeket, hogy belefulladsz. Mi kellett neked? Ja igen, vállalkozást akartál kezdeni, mert nagyon kellett. Nem fulladtál még bele? Adok én neked fürjeket, hát ezt akartad. Adok én pénzt, de a gondot is adom hozzá. Adok én neked munkát, bele is szakadsz. Kellett? Tessék, te akartad! Jó, amibe belefulladsz. Az egyiptomi gyülevész népségnek ez a jutalma. Ma csodálkozol, hogy nincs erőd, időd és egyebek, hát te akartad elpusztítani az erődet és az idődet. Neked kellett siker meg gazdagság. Nesze, itt van! Csak életed nem marad, barátom! Olyan sikeres lett a fürjed, hogy nem lett családod. Olyan sikeres lett a családod, hogy nem tudsz dolgozni. Nem akarok variációkat, annyi, de annyi van. Talán annyi lenne az összesre a válasz, amit Isten adott, hogy elégedj meg ezzel, s nagyon vigyázz, hogy a benned levő világ, a benned levő gyülevész szellemiség azt mondja, hogy még, még, még, semmi nem elég. Tudod, hogy meddig megy ez? Amíg meg nem halsz. Amíg szét nem szakadsz, s az életed leélted üresen és értelmetlenül. Ezt teszi a gyülevész. Látszólag jót akar. Hát kinn vagyok Egyiptomból, jó keresztény vagyok, sikeres lehetek, Ábrahám áldásai stb. hadd, ne mondjam. S mi van a hívő életeddel, mi van az elhívással, mi van azzal, ahova Isten akar elvinni? Van nagy gyülekezet, de minek. Van nagy dicsőítő kórusod, de minek. Fürj van sok, te akartad. Az én akaratom csak akkor lesz Isten akarata, ha a gyülevésztől megszabadulok. Egyébként a gyülevésztől megszabadulni annyit jelent, hogy Miriam sem kap életteret. Ha a világ nem jön be a gyülekezetbe, a gyülekezetben nem lesz testvérháború, akkor Miriam nem fog megszólalni. Tudod, hogy miért van rivalizálás és testvérháború? Mert a világnak engedtél teret, mert a gyülevészt engedted élni. Először is, vedd fel a harcot a benned levő gyülevésszel! Mondjál nemet és mondd azt, hogy csak azt, amit Isten adott, az kell. Nekem elég a Kánaán! Nem kell arannyal meg gyöngyökkel kikövezett út! Kánaán kell, amit Isten adott! Nem kell itt a földön csak az, amit Isten adott. S rá fogsz döbbenni, hogy élni is fogsz, és jó is lesz. Nehéz útra hív Isten, de erre az útra először tedd fel a Menórát, legyen világosság! A hét ágból a hat a hetedikre világítson! A Szent Szellem világítson Jesua HaMassiah uralmára! S mindez világítson előre, oda a Szentélyre, az Örökkévaló Istenre. Csak így tudsz ellenállni a gyülevésznek, csak így tudod megelőzni a Miriam-féle testvéri harcokat. S most Pünkösdkor fogadd el a Szent Szellemet, hogy lásd meg magadban a világból jöttet, lásd meg a házasságodban, a gyülekezetedben, a közösségedben, ahol élsz, hogy mi az, ami gyülevész, mi az, ami azt mondja: még, még, még. Nem veszed észre, hogy az egész világ erről szól, hogy még, még, még?! El sem kezdted az életedet, s már tönkrementél. Nincs vége a mégnek, de van vége: a halál. Élő halottként, rabszolgaként a még, még, még nem más, mint Egyiptom. A még, még, még nem más, mint rabság. Élhetsz! Ne engedd be a rabságot ott, ahol szabadság van! Élhetsz Krisztus Testében!
Elhangzott: Sófár Jesua HaMassiahban Hívő Zsidó Közösség 2011.06.11.-i Istentiszteletén
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN.
|